ÖNÁTADÁS GYAKORLÁS

„Önmagunk átadása azt jelenti, hogy egy adott területen mentesek vagyunk a negatív érzésektől, aminek köszönhetően a kreativitás és spontaneitás szabadon, a belső konfliktusok zavaró hatása nélkül nyilvánulhat meg. Az önátadás lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk a világegyetem alapvető természetét, ami a legfőbb jó megvalósulása minden helyzetben.” Dr. David R. Hawkins

Az elengedés. „Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk egy érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk, és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. Ez azt jelenti, hogy félretesszük ítéleteinket, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk.

Szüntelen elengedéssel módunk van arra, hogy a szabadság állapotában maradjunk. Az érzések jöhetnek, mehetnek, míg végül ráébredünk, hogy nem az érzéseink vagyunk. Abbahagyjuk a velük való azonosulást. Az Én, amely megfigyel, és tudatában van annak, ami történik, mindig ugyanaz marad. Fokozatosan egyre inkább tanúvá leszünk ahelyett, hogy a jelenség megtapasztalóinak tekintenénk magunkat… Immáron belátjuk, hogy az érzéseink nem a rólunk szóló igazságot tükrözik, csupán az ego kreálta programok gyűjteményét.” Hawkins

A legtöbben már próbálkoztunk elengedéssel, önátadással életünk során, még ha nem is neveztük feltétlenül így. Többnyire olyankor, amikor valamely problémánk olyan mértékben zavaróvá, kellemetlenné vált, hogy érdemben rányomta bélyegét a mindennapjainkra. Vagyis mondhatni rákényszerített minket az élet, hogy foglalkozzunk azzal, amivel egyébként nem szeretnénk.:) Amint azonban jobban vagyunk, abbahagyjuk az elengedést. Pedig minél jobban érezzük magunkat, annál könnyebb elengedni. Ez egy jó alkalom arra, hogy lenyúljunk a mélybe, és elengedjük azt, amit tudattalanul elfojtottunk. 

Az önátadás gyakorlás egy kiváló lehetőség arra, hogy minden „kockázat” nélkül beleengedhessük magunkat abba, ami van, és megnyilvánulhasson az, aminek az adott pillanatban helye lehet. Mindezt ráadásul nem egyéni szinten, pusztán belsőleg éljük meg, hanem a közös szándék mentén lehetőség nyílik a többiekkel, tárgyakkal való spontán interakcióra is. Az így megtapasztaltak érdemben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyre inkább a hétköznapjainkban is alkalmazni tudjuk ezt a hozzáállást, viszonyulást, megengedve az életnek, hogy szabadon áramoljon rajtunk keresztül, és végül elvezessen a teljes szabadsághoz, a valódi Énünkhöz.

Mindenkinek, akiben megvan a kellő nyitottság és hajlandóság, hogy megtapasztaljon egy olyan működési módot, ami a megszokottal ellentétben a megfigyelésen, elfogadáson, megengedésen, irányításmentességen, összhangon és harmónián alapszik. 

Mindenkinek, akiben megvan a kellő bátorság, hogy ellenállás nélkül átéljen olyan érzelmeket, melyekkel korábban nem tudott vagy akart kapcsolódni.

Mindenkinek, aki készen áll arra, hogy részese legyen olyan felismeréseknek, melyek hatással lehetnek a világról és önmagáról alkotott elképzeléseire.

A gyakorlás kis csoportban történik. (Minimum 4, maximum 10 fő.) Egy rövid összehangolódással kezdünk, majd ezt követően az előzetesen megfogalmazott közös szándék mentén a résztvevők figyelmüket befelé fordítják, és arra törekszenek, hogy a bennük megjelenő érzetek, érzések, indíttatások a lehető legtisztább módon – irányítás és megváltoztatás szándéka nélkül- gátlások és félelemek nélkül nyilvánulhassanak meg.

Ez a forma szintjén sok mindent jelenthet a teljes statikus egy helyben üléstől a csoportos, spontán táncig; a legmélyebb szomorúságtól a legörömtelibb kacagásig… Ezt előre sosem tudhatjuk. Minden alkalom más a jelenlévők összetételétől függően. A gyakorlás időtartama általában 40 perc és 1,5 óra között mozog.